Sokan küzdünk a megfelelő partner megtalálásának nehézségével. Kapcsolataink szinte forgatókönyvszerűen, mindig ugyanúgy érnek véget. A mindennapjaink gyakori kísérő érzése a visszautasítás, a szeretetlenség, és az elutasítottság. Akár nagyon hasonló karakterű párt is választunk, akivel kapcsolatban szinte borítékolható a csalódás. Miért rójuk újra és újra ugyanazokat a köröket? Miért esik nehezünkre felismerni az intő jeleket, miért nem tudunk időben kilépni egy rosszul működő kapcsolatból? És legfőképpen: hogyan írható át a minta?
A gyökerek az élettörténetünkbe nyúlnak
Van-e valami bennünk, amely mágnesként vonzza az énközpontú, kritikus, és/vagy érzelmileg elérhetetlen partnereket? Vagy bennük, ami bennünket beszippant? Megismerve saját családunk pszichodinamikáját és annak hatását a romantikus kapcsolatainkra, megérthetjük ezt a kétirányú folyamatot.
A forgatókönyvszerű ismétlődések mögött gyakran állnak mélyen dédelgetett vágyképek, melyek kielégítetlen igényeken alapulnak. Vágyaink torzíthatják a valóságot: elvakítanak, és csak azt a mesét látjuk, amelyben hinni szeretnénk, képtelenné válva arra, hogy a másikat a maga valójában érzékeljük. Mivel ezek a vágyak nem a mostban, hanem a gyermekkorban gyökereznek, a pár valójában nem is tudná azokat kielégíteni.
Életcsapdák fogságában
Nézzük meg mindezt közelebbről! Jeffrey Young, a sémaelmélet megalkotója dolgozta ki az életcsapdák fogalmát: ezeket a negatív gyermekkori élmények nyomán kialakult önsorsrontó viselkedésmintázatokat visszük tovább felnőttkorba is, ahol a gyermekkori élményekhez hasonló élethelyzeteket hozunk létre. Számunkra ezek az ismerősek, biztonságosak, még akkor is, ha szenvedést okoznak. Ha sarkosak akarunk lenni, olyan „pokol” ez, amelynek ismerjük a játékszabályait.
Az életcsapdákhoz olyan romboló alaphiedelmek kapcsolódnak, melyek átszínezik az észlelésünket, meghatározzák, hogyan látunk személyeket, eseményeket, és hogyan fogunk velük kapcsolatban érezni, rájuk reagálni.
Vegyünk egy példát: ha olyan családban nőttem fel, ahol nagyon kritikusak voltak velem, és a szeretetteljes érzéseket nem fejezték ki felém, azt hihetem, hogy nem érdemlem meg a szeretetet. Ezt az alaphiedelmet viszem tovább a felnőtt kapcsolataimba is. Mivel kétségbeesetten vágyakozom a figyelem iránt, amit nem kaptam meg, ez befolyásolni fogja a kapcsolataimat, főként a párválasztásomat. Lehet, hogy nem fogok kapcsolatba kezdeni, közel engedni magamhoz senkit, mert azt érzem, nem vagyok érdemes a szeretetre. Esetleg éppen ellenkezőleg: a figyelem legapróbb jelére erős vonzalmat kezdek érezni. A veszély abban áll, ha a másik érdeklődése nem őszinte, a borítékolható kapcsolati kudarcot a saját hibámnak fogom érezni, hiszen én nem vagyok érdemes a szeretetre. Az alaphiedelmem és a figyelem iránti vágyakozásom eredményezi a rossz választásaimat.
Alapvetően 7 séma, életcsapda játszik kulcsszerepet abban, hogy párválasztásunk félresiklik:
- Elhagyatottság séma: Visszautasítottnak érezzük magunkat. Alaphiedelem: Az emberek mindig elhagynak.
- Bizalmatlanság/bántalmazás séma: Sértettnek érezzük magunkat. Alaphiedelem: Az emberek megbántanak vagy manipulálnak.
- Érzelemmegvonás séma: Úgy érezzük, senki nem ért meg. Alaphiedelem: Senkire nem számíthatok.
- Csökkentértékűség/szégyen séma: Hibásnak, szerethetetlennek és értéktelennek érezzük magunkat. Alaphiedelem: Nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy szeressenek.
- Leigázottság/behódolás séma: Saját igényeinket és szükségleteinket háttérbe szorítjuk azért, hogy másokét kielégítsük. Alaphiedelem: Ha nem felelünk meg mások elvárásainak, nem fognak törődni velünk. Nincs választásunk.
- Önfeláldozás séma: Felelősnek érezzük magunkat mások iránt és bűntudatunk van, ha nem gondoskodunk róluk, de neheztelünk is emiatt. Alaphiedelem: Nekünk kell megoldanunk mások gondjait.
- Könyörtelen mércék: Kényszert érzünk, hogy mindig mindenben a legjobbak legyünk, vagy hogy mindent tökéletesen csináljunk annak érdekében, hogy teljesítsük a magunk által állított merev szabályokat. Alaphiedelem: Akármit csinálunk, az soha nem lesz elég jó.
A sémákat és alaphiedelmeket olvasva könnyen magunkra ismerhetünk, és úgy érezhetjük, sosem gondoltunk bele, hogy mennyire e szerint gondolkodunk. És pontosan ez a lényeg! Annyira automatikusan működnek bennünk, hogy észre sem vesszük, mennyire irányítják a döntéseinket. Gyakori, hogy több sémában is magunkra ismerünk.
Kiút a csapdából
Ha a fentiekben magadra ismertél, jó szívvel ajánlom Jeffrey Young: Fedezd fel újra az életed! című könyvét, amely segít elindulni az életcsapdák gyógyításának útján. A következőkben néhány olyan szempontot olvashatsz, amely segíthet az önismereti munkában. Fontos, hogy légy türelmes magaddal, hiszen a hiedelmeid hosszú idő alatt alakultak ki, így időre van szükség ahhoz is, hogy megváltoztasd őket.
- Mi a Rád jellemző sémák története? Milyen emlékek jutnak eszedbe, melyek kapcsolódhatnak hozzá? Melyek azok a helyzetek, amelyek bekapcsolják az alaphiedelmedet?
- Vedd számba a kapcsolataidat! Kik azok a személyek, akik inspirálnak? Fontos, hogy olyan kapcsolatokra támaszkodhass, akik nem „támogatják” a sémáidat.
- Segít, ha különböző stresszkezelő technikákat tanulsz. A légzőgyakorlatok, a meditáció, az autogén tréning stb. mind támogatnak abban, hogy a séma okozta szorongást (pl.: az elhagyás fenyegetésének érzése) kezelni tudd.
- Sajátítsd el a realisztikus gondolkodás készségét! A félelemteli gondolatok szinte mindig torzultak. Fontos lehet, hogy megkérdőjelezzük automatikus gondolatainkat. Mi bizonyítja a valóságtartalmukat? És mi cáfolja?
- Hogyan lehetnél önmagad jótündére? Gondold át, mit tehetsz a jobb öngondoskodásod érdekében!
- Fejleszd az énhatáraidat! Kezdd el megfigyelni a szükségleteidet és felmérni, milyen helyzetekben cselekszel ellenük. Hol lenne szükség nemet mondásra?
- Vedd számba a kapcsolati figyelmeztető jeleket! Segíthet, ha tájékozódsz az egészséges párkapcsolat témájában (Hasznos támpont lehet Henry Cloud & John Townsend: Határaink a párkeresésben és Párhatárok című könyve!).
Életcsapdáink nem kőbe vésettek: önismeretünk fejlesztésével és tudatossággal jelentős eredményeket érhetünk el, akár egy pszichológus szakember támogatásával. Képessé válhatunk arra, hogy félelmeink és vágyképeink irányítása helyett a saját kezünkbe vegyük az életünket. Pszichológusaink segíthetnek abban, hogy ne a hiányaid, hanem a valódi szükségleteid vezessék a választásaidat.
Gyakran ismételt kérdések
Miért választok újra és újra hasonló partnereket?
A háttérben gyakran gyermekkorban kialakult sémák és életcsapdák állnak. Ezek olyan mélyen rögzült kapcsolati mintázatok, amelyek tudattalanul is ismerős helyzetek és személyek felé terelnek minket, még akkor is, ha azok fájdalmat okoznak.
Mi az a sémakémia?
A sémakémia azt jelenti, hogy olyan emberekhez vonzódunk, akik valamilyen módon aktiválják a gyermekkorban kialakult sémáinkat. Emiatt könnyen érezhetünk erős vonzalmat olyan partnerek iránt is, akik hosszú távon nem tudják kielégíteni valódi érzelmi szükségleteinket.
Hogyan lehet kitörni a rossz párválasztási mintákból?
Az első lépés a saját sémák felismerése és megértése. Segíthet a kapcsolati minták tudatos áttekintése, a határok fejlesztése, az öngondoskodás erősítése, valamint a sématerápiás vagy pszichológiai önismereti munka.
Források
Young, J. E., & Klosko, J. S. (1994). Reinventing Your Life: The Breakthrough Program to End Negative Behavior… and Feel Great Again. Penguin.
Love, C. V. (2016). No More Narcissists!: How to Stop Choosing Self-Absorbed Men and Find the Love You Deserve. New Harbinger Publications.
